Először is szeretnék minden kedves olvasót köszönteni a The ayes have it-en. Ez a blog azért jött létre,hogy megoszthassam azokat a gondolataimat kedvenc témámról, az Amerikai Egyesült Államok politikájáról, amikkel eddig csak szűkebb környezetemet, a szüleimet és a barátaimat terrorizáltam(ők gondolom most örülnek, hogy majd így talán kevesebbet fogok lelkendezni nekik az amerikai demokrácia szépségeiről, a második alkotmánykiegészítés veszélyeiről, Donald Trump sikeres elnökségéről, Bernie Sandersről). Felmerülhet a kérdést, hogy egy 19 éves, végzős gimnazista miért tölti a (szabad)ideje egy jelentős részét azzal, hogy a Wikipédián böngészi a szenátusi-és kormányzóválasztások eredményeit akár évtizedekre visszamenőleg, vagy miért hozza lázba az összes elnökökről készült életrajzi film. Hogy ezt megválaszoljam, messziről kell kezdenem...

Olyan 13-14 éves koromban kezdett el érdekelni a politika. 2011-2012 írhatunk, én ekkoriban a legtöbb estémet a nappalink zöld színű(ez később sem lesz fontos) kanapéján feküdve töltöttem és az akkoriban még az ATV-n futó Egyenes Beszédet néztem apukámmal, aki ennek a műsornak már régóta szorgalmas nézője volt. Sok népszerűséggel és tehetségtelenséggel küszködő ellenzéki politikushoz hasonlóan engem is lenyűgözött Kálmán Olga műsora, feszülten figyeltem az első/harmad vonalbeli politikusok,politikai elemzők szavait és közben sosem felejtettem el megosztani véleményemet az elhangzottakról(a műsort szintén feszülten figyelni próbáló apukám legnagyobb örömére). Az ország helyzetének javítása és a korrupciómentes, jogállami alapokon nyugvó demokrácia iránt mélyen elkötelezett Orbán-kormány intézkedései nem csak számomra hatottak újszerűnek, hanem a politikafogyasztó közvélemény egészének is: új politikai erők jelentek meg a 2010-es választások után megszűnők helyett, rendszeresek voltak a megmozdulások, a nagy visszhangot kiváltó események, amik remek témát szolgáltattak az Egyenes beszédhez hasonló beszélgetős műsoroknak, így számomra valóban izgalmas volt ezeket nézni. Egy idő után elkezdtek érdekelni a (közel)múlt eseményei is, így a két kedvenc internetes oldalammá a Wikipédia és a Nemzeti Választási Iroda weboldala vált, amik segítségével igyekeztem minél többet megtudni az 1990  óta eltelt időszak eseményeiről, arról, hogy mi vezetett a jelenlegi helyzethez. A valasztas.hu -t különösen szívesen forgattam unalmasabb óráimban, mivel számomra felfoghatatlan izgalommal bírt és bír a mai napig, hogy hogyan alakult az erősorrend például a 2002-es országgyűlési választásokon Budapest hetes számú választókörzetében( ha valakit érdekelne: a 90-ben még Zuglóban mandátumot nyerő, korábbi pártelnök szdsz-es Pető Iván kerekedett felül a Fidesz és az MDF által támogatott Rubovszky Györgyön, miután a későbbi V.kerületi MSZP-s  polgármester Steiner Pál visszalépett a javára az első forduló után). Emellett naponta többször is megnéztem az indexet és a 444-et, hogy naprakész információkkal rendelkezzek korunk nagy politikai gondolkodói, mint Budai Gyula, Rogán Antal vagy Mesterházy Attila ügyes-bajos dolgairól. A szüleim egy idő után Kálmán Olga helyett, már hozzám fordultak, ha kérdésük támad a baloldali összefogás aktuális helyzetével kapcsolatban, mivel engem ez valahogy jobban lekötött, mint a matematika vagy a francia nyelv rejtelmei, így a lehető legnaprakészebb voltam a témával kapcsolatban.

Aztán eljött 2014 április 6.-a, amikor is a jelenlegi kormány négy jogállamiság, országjobbítás, korrupció elleni harc jegyében eltöltött év után újbóli felhatalmazást nyert az ország vezetésére. Én meg ott álltam a közel száz választási szóróanyaggal az egyik fiókomban, és eléggé haszontalannak éreztem azt az időt, amit a magyar aktuálpolitika megismerésével töltöttem. Úgy éreztem és érzem sajnos ma is, hogy az itthoni politikai életben egy jó ideig semmi nem fog változni, a hatalom stabilizálta magát, így számomra érdektelené vált a napi politikai eseményeinek rendszeres követése. De ekkorra már önmagában a politika is annyira érdekelt, hogy tudtam, később is ennek az elemzésével és megértésével szeretnék foglalkozni. Így új táptalajt választottam érdeklődésemnek,  és így jutottam el az amerikai politika világához. Engem valamiért mindig is lenyűgözött a klisés intertextussal élve a Szabadak földje és a Bátrak hazája(ez így leírva rosszabbul hangzik mint gondoltam), imádom az amerikai irodalmat, a kultúrát, a nem túl hosszú történelmüket, és legnagyobb álmaim közé tartozik, hogy egyszer végigautózzak az országon. Szerintem minden hibája ellenére ott működik leginkább a képviseleti demokrácia, a fékek és egyensúlyok rendszere, ott a politikusok valóban elszámoltathatóak a bűneikért. És a stabil kétpártrendszer ellenére a választásoknak valóban súlyuk van, és mivel ezekből minden évre jut néhány, számomra érdekes is ezeket követni. Azért jött lére ez a blog, hogy a számomra érdekes eseményekről, politikai szereplőkről, az ottani közvéleményt érdeklő fontosabb ügyekről beszélhessek. Nem egy napi politikai eseményeket feldolgozó hírportált akartam létrehozni, mert ehhez se időm, se kedvem, se tudásom nincs, hanem egy helyet, ahol kibeszélhetem magamból a politika engem érdeklő szegmenseit. Mivel idén novemberben ismét választások lesznek az Egyesült Államokban( a 435 fős Képviselőház mellett az időközi választásokkal együtt 34 szenátori szék sorsa is eldől, emellett 39 tagállamban és társult államban tartanak kormányzó és helyi törvényhozási választásokat), így szeretnék kifejezetten foglalkozni ezzel is. Emellett ha valami felkelti az érdeklődésemet az itthoni politikai események közül, akkor arról is szívesen megosztanám a véleményemet.

A terjengősre nyúlt bevezetőm(nem vagyok a tőmondatok embere) után szeretném előre is megköszönni minden olvasó figyelmét, és remélem, sikerül másoknak is bemutatnom ennek a témának a szépségeit. Zárásként álljon itt egy idei kép rólam és a Kongresszusnak otthont adó Capitolium épületéről: